:::... Jégkockadrazsé ...:::

"Tedd a kezed homlokomra,

mintha kezed kezem volna.

Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,

mintha éltem élted volna.

Úgy szeress, mint ha jó volna,

mintha szívem szíved volna."

József Attila

Nagy szerep jut Skyler blogjának; akkora, hogy érdemel egy külön modult. Itt, felkerülési sorrendben, megtalálhatóak lesznek a blogposztok, jó csemegézést hozzájuk!

De figyelem, ezek saját idézetek, engedély nélkül nem másolhatóak!

*

„Minden sütibe kell egy csipetnyi sót tenni. Az életben ez a nüánsznyi fűszer a szerelem.”

„Ne ítélj el azért, amit most mesélni fogok. Nem könnyűvérűségből tettem – hanem szeretetre vágytam, de a gyorsabbik, felületesebb fajtájából: abból, ami nem bánt, nem okoz sebeket, mikor múlik.

Tegnapelőtt este csókolóztam egy fiúval, akinek még csak a nevét sem tudom. Nem is érdekel, ezt megmondtam neki is. Akkor láttam életemben először, és nem kizárt, utoljára. Több nem történt, csak megláttuk egymást, táncoltunk (jó, azt szándékosan tettem egy hülye játék miatt), majd összekapcsolódtunk, és a szánk egymásra talált. Jó volt vele. Ennyi is jó volt vele.

Meggondolatlan volnék? Minden bizonnyal. Ellenben fiatal is. Igen, nagyon fiatal, így nem szégyellem, amit tettem. Jól akartam érezni magam, mint mondtam, törődést kapni egy másik embertől, egy férfitól. Érezni, hogy kívánatos, csókolni való nő vagyok. Nem többet, csak a tudatot szerettem volna. Mert erre mindannyiunknak szüksége van.”

„Nem akarok többé rólad álmodni.”

„Tegyél meg egy rohadt nagy szívességet, és mosolyogj!”

„Ma, miközben újfent a múltamon gondolkoztam, arra jutottam, hogy írnom kellene egy memoárt. Valami olyasmi lehetne a címe, hogy „dolgok, amelyek a boldogtalansághoz vezetnek, haladóknak.” Vagy: „tudod, a szerelem könyvekben és filmekben... Az, amelyik nem létezik.” Kasszasiker lenne, nem? Nyomorultul érzem magam ez emlékek férges utóhatásaitól. Elveszett vagyok. Mentsetek meg. Mikor veszi már észre valaki, hogy ez az egész csak álca, olcsó kamu? Hogy én is pont olyan vagyok, mint a többi lány? Na, jó, nem pont annyira, de kicsit mégis. Hogy érdek nélküli szeretetre vágyom. Látod? Fuldoklom. Dobj már egy mentőövet...”

„Felejthetetlen pillanatokat mindenkinek!”

„Olvassatok könyveket! Bennük a világ.”

„Végre elhiszem egy pasinak, hogy az 1-2 (munka)nap az tényleg annyit is jelent. Futárok, rulz.”

„Mióta felkeltem, folyamatosan tejes kávét kívánok majonézes kukoricával és krumplival, kiegészítve egy kis bacönös chipsszel. Ilyen káosz amúgy az élet is?”

„Mi újság veled mostanság? – még a Facebook is megkérdezi. Csak te nem.”

„Mindenki az egyetlen akar lenni, miközben a kilencvenkilenc százalék csak egy a sokból.”

„Mondták már neked, hogy milyen cuki vagy? Mint a takony.”

„Tátott száj felé közeledő, ölelkező gumicukrok vagyunk ebben az életben.”

„Csukott szemhéjam mögül is látom a világot. Ott vagy benne Te, és temelletted én.”

„Amikor egyszer ebben a tetves életben igazán jó lenne a napod, jön valami gyökér, és hazavágja az egészet.”

„Tudod, vannak olyan könyvek, amelyek elérik, hogy egész éjjel fent maradj, és olvass, és agyalj és rágondolj. A tapasztalataim szerint azért ilyen pasikból is akad.”

„Bántani foglak, hogy megvédjelek, ezt mondtad.”

„Rájöttem, te olyan vagy nekem, mint a macaron sütik. Mindenki imád, istenít, és engem pont ezért kergetsz az őrületbe. Mert nem vagy finom.”

„Mi olyanok vagyunk, mint a forró olaj és a víz. Ha az előbbibe az utóbbit cseppented, pattogni kezd. Nem bírjuk elviselni egymást, de elkerülhetetlen, hogy találkozzunk.”

„Ne szeress engem. Soha, soha ne szeress engem. Mert én sem tudom szeretni magamat.”

„Az élet nagy kérdései #11: én miért mindig a faszfejekhez vonzódom?”

„Álmomban Jack Sparrow-val és veled ültem egy repülőn. Végeredményben mindkettőnek pont ugyanakkora az esélye.”

„A hibbantak között a normális az őrült.”

„Golyóálló-mellénybe öltöztetheted a szívedet, hogy megvédd, ha akarod. De a szavak akkor is eltalálnak.”

„Bántottál – megtanultam védekezni. Bántani akarsz? – úgysem hagyom.”

„Prométheusz tüzet lopott az embereknek. De ki a fene adott nekik szívet, hogy érzésekkel nyomoríthassanak meg másokat?”

„Számtalanszor eszembe jut egy kérdés. Vajon tudjuk egymást jól szeretni addig, amíg mindketten elcseszettek vagyunk? Most úgy hiszem, hogy nem. Bár abban is biztos vagyok, hogy a szeretet gyógyít. Teszi a dolgát, csak néha túl vakok vagyunk, hogy ezt észrevegyük.”